A hajdanán több ezer embernek munkát adó és egyik nemzeti büszkeségünknek számító Ózdi Kohászati Üzemek romjainál jártunk pár hete. Szomorú volt látni, hogy az a hely, ahonnan gyerekkoromban édesapámat vártam hazajönni és ami családunk megélhetését biztosította évekig, ma az enyészet és a rozsda martaléka.

Mint az minden új weboldalnál lenni szokott, egy kis helyzetjelentéssel indulnak a hírek. Tavasszal határoztam el, hogy a képeimnek egy külön weblapot készítek, hogy a nagyközönség is lássa a fotóimat. A lap lassan elindul és reméljük az Internet legkisebb bugyraiba is eljut majd a híre.