Ózd – Kohászat – Szellemvilág

»

A hajdanán több ezer embernek munkát adó és egyik nemzeti büszkeségünknek számító Ózdi Kohászati Üzemek romjainál jártunk pár hete. Szomorú volt látni, hogy az a hely, ahonnan gyerekkoromban édesapámat vártam hazajönni és ami családunk megélhetését biztosította évekig, ma az enyészet és a rozsda martaléka.

 

Utánanéztem a gyár történetének és meglepődve olvastam, hogy a gyár épületei már 1847-ben álltak, sőt Kossuth tervei szerint fegyvert is gyártott volna a szabadságharc ellátására. Vezetője Rombauer Tivadar volt, akinek nevét többek között az Ózdi Jazzparádé egyik színpada is őrzi, melyet a képeken is láthatunk. Az üzemben 1992-ben szűnt meg az acélgyártás, azóta a telep egyes részei különálló cégek tulajdonába kerültek, másokat lebontottak, néhányat műemlékké nyilvánítottak. Összbenyomásunk mégis az volt, hogy egy grandiózus épületegyüttes, egy valamikor gépek robajától zajos, a forró vas melegétől izzó és emberek munkájától életteli gyárüzem sírján lépkedünk, és szellemeket kergetünk... 

 

Az alábbi oldalakon további részleteket és régi fotókat is találtok a gyárról:
Wikipédia
Index cikk

(a szöveget írta: Dúl Hajnalka)

Ilyen fotókat szeretnél Te is?
az elhagyott gyár

...

az elhagyott gyár

...

az elhagyott gyár

...

az elhagyott gyár

...

az elhagyott gyár

...

az elhagyott gyár

...

az elhagyott gyár

...

az elhagyott gyár

...

az elhagyott gyár

...

az elhagyott gyár

...

az elhagyott gyár

...

az elhagyott gyár

...

az elhagyott gyár

...

az elhagyott gyár

...

az elhagyott gyár

...

az elhagyott gyár

...

az elhagyott gyár

...

az elhagyott gyár

...

az elhagyott gyár

...

az elhagyott gyár

...

az elhagyott gyár

...

az elhagyott gyár

...

az elhagyott gyár

...

az elhagyott gyár

...

az elhagyott gyár

...

az elhagyott gyár

...

az elhagyott gyár

...

az elhagyott gyár

...

az elhagyott gyár

...