Hogy miért ez a cím? Eszter már a jegyes fotózáson sugallta, hogy ő olyan királylányosra szeretné az esküvőt. Úgy érzem sikerült is.
Ádám herceg hozzá illő, szerető férje lett. De kezdjük is a mesét az elején...
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, Veszprém körül két szív egymásra talált. Ebből a meséből szeretnék most képeket mutatni.
Június elején Németországban fényképeztem egy bajor esküvőn. Sabine és Andreas fogadtak örök hűséget egymásnak München mellett Velden városában. Az esküvő két napos volt. Első nap a polgári szertartás népviseletben és szűk családi körben, második nap pedig esküvő már esküvői ruhában a templomban.
Mindkét napról szeretnék mutatni képeket, mert nagyon érdekes élményben volt részem.
A hajdanán több ezer embernek munkát adó és egyik nemzeti büszkeségünknek számító Ózdi Kohászati Üzemek romjainál jártunk pár hete. Szomorú volt látni, hogy az a hely, ahonnan gyerekkoromban édesapámat vártam hazajönni és ami családunk megélhetését biztosította évekig, ma az enyészet és a rozsda martaléka.
Ez a cím jutott eszembe a képekről, mert ez a két dolog volt jellemző azon a csütörtöki délutánon. Anikó izgalmát nagy nevetésekkel leplezte, az pedig igen jót tesz a képek hangulatának. :)
Ilyen még nem történt velem. Örülök, hogy ennek is részese lehettem.
Anita valamikor a tavasz elején keresett meg, hogy szeretne egy ajándékkártyát adni a párjának, nyár elején pedig fel is használnák páros fotózásra. Hamarosan el is érkezett az időpont, felkészültek. De ezelőtt egy igen jó hírt kaptam.
Miért is ez a cím? Tihanyban a legenda projekt keretében több közteret is felújítottak. A fotón látható Borsos Miklós tér is megújult.
