Ez a két szó állt azoknak a gyűrűknek a belső falán, amiket Ildikó és Barna házassági fogadalmuk megújításakor húztak egymás ujjára.
Monoszlón a Liszkay pincészetnél fotóztam, azon az eseményen, ahol 10 év után újra kimondták az igent, szerelmet és hűséget vallva egymásnak.
Hogy miért ez a cím? Eszter már a jegyes fotózáson sugallta, hogy ő olyan királylányosra szeretné az esküvőt. Úgy érzem sikerült is.
Ádám herceg hozzá illő, szerető férje lett. De kezdjük is a mesét az elején...
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, Veszprém körül két szív egymásra talált. Ebből a meséből szeretnék most képeket mutatni.
Zsófit, Zolit és még a pocakban növekedő Hannát fényképeztem. Zsófiék az utolsó pillanatra időzítették a fotózást, hiszen a képek kézhez vétele után egy nappal a kislány már megszületett. De nézzük is milyenek voltak ők hárman még Hanna világra jötte előtt.
Ezt a fotózást nehéz volt összehozni. Esztiék amolyan menős típusok, buliból fesztiválra, fesztiválról koncertre mennek, ha éppen Isti nem focizik, vagy nincs a veszprémi arénában kézi meccs. :)
Volt, hogy az idő, volt, hogy az események szóltak közbe, de összejött. Lássuk is a jegyes fotókat!
A hétvégén szüreten voltam, a nagybátyáméknál szedtük a szőlőt. A hét eleji időjárással ellentétben nagyon szép őszi időnk volt. A felhők haragosak voltak, de szerencsére az idő kegyes volt hozzánk, nem eredt el az eső.
Első találkozásunkkor már tudtam, hogy valami jó dolog fog történni. Vidámak, szépek voltak (és még most is :) ), egyszerűen az első mondattól kezdve egy hullámhosszon voltunk. Ezért fontos a fotóssal találkozni, hiszen lehet az bármilyen ügyes, ha nincs meg a közös hang, nem lesz az a plusz a képekben sem.
