Esőcseppek és örömkönnyek, szél és nevetés, felhők és felhőtlen boldogság jellemezte ezt a napot. Az idő nem volt a legjobb, de a násznép ennek ellenére nagyon vidám, derűs hangulatban volt. Miért ne lett volna, hiszen Manuéla és Robi mondta ki egymásnak az igent.
Szerencsésnek tartom magam, hogy ilyen helyen lakom. Közel a Balaton, szép és ápolt a környezet és egy rejtett kincs is csak az ország ezen a részén, közvetlenül a szülőfalum mellett található. Az Aszófői-séd völgyének patakja mellett valódi tavaszi növény él, a Téltemető nevű virág.
Dóri már egyszer pózolt a lencsém előtt, most a testvérét is elhozta. A szülőknek, nagyszülőknek szeretett volna képet kettőjükről. Zsolt a barátnőjével érkezett, így végül aztán nem csak családi felvételek készültek.
Ez a két szó állt azoknak a gyűrűknek a belső falán, amiket Ildikó és Barna házassági fogadalmuk megújításakor húztak egymás ujjára.
Monoszlón a Liszkay pincészetnél fotóztam, azon az eseményen, ahol 10 év után újra kimondták az igent, szerelmet és hűséget vallva egymásnak.
Régen írtam már olyan fotózásról összefoglalót, ami csak úgy, kedvtelésből történt. Egyik délután hazaértem csak az tűnt fel, hogy az előző napokhoz képest a természet kiszínezte a ház körüli udvart.
Persze ehhez a szüleim munkája is kellett. Most anyukám virágaiból szeretnék párat bemutatni.
Zsanett és Tamást Olaszországban találkoztak. Egy helyen dolgoznak, innen az ismeretség. Szombaton lesz az esküvőjük és hogy megbarátkozzanak a fényképezőgéppel, pár fotót készítettünk civilben a nagy esemény előtti héten az úgynevezett jegyesfotózás keretében.
