November végén Ausztriában jártam. Hajnalka és Krisztián jegyes fotóit készítettem el. Nagyon szép helyeken jártunk. Ebből a sorozatból szeretnék most pár képet mutatni.
Ezzel elindultak a 2018-as évre a jegyes fotózások.
Ezeket a képeket több lánynak, nőnek is megmutattam (Ugye nem bánod Péter? :)), mielőtt ide került volna. Mindenkinek volt egy-egy pozitív reakciója. Az ejjjha és a hűha szavak voltak a legenyhébbek ezek közül.
Most egy cikk erejéig a nőnemű olvasóknak kedveznék jobban. Péterrel Almádiban és Szentkirályszabadján, a szellemvárosban fotóztunk.
Kecskeméten jártam esküvőzni, Janka és Imi nagy napján fotóztam. Bakancslistás elem volt ez, hiszen régóta szerettem volna már egy alföldi esküvőn is fényképezni. Az házasságkötés ősszel volt, azonban ismeretségünk már nyáron elkezdődött a jegyes fotózással. Szép sorjában mentek a dolgok, Tihanyban készítettünk képeket először, így kis túlzással mondhatjuk, hogy Jankával és Imivel együtt jártuk be az egész országot. :)
A hajdanán több ezer embernek munkát adó és egyik nemzeti büszkeségünknek számító Ózdi Kohászati Üzemek romjainál jártunk pár hete. Szomorú volt látni, hogy az a hely, ahonnan gyerekkoromban édesapámat vártam hazajönni és ami családunk megélhetését biztosította évekig, ma az enyészet és a rozsda martaléka.
Ezúttal Vera és Laci esküvőjébe pillanthattok bele a fényképezőgépemen keresztül. A nagy nap pontosan augusztus közepén volt, de előtte, khm akarom mondani utána :) történt még egy kis érdekesség. Minden ki fog derülni a cikk végére.
Lacit körülbelül 10 éve ismerem, padtársak voltunk az iskolában. :) Több, mint egy hónapja már, hogy meghívót kaptam az esküvőre és mivel látta az addigi képeimet, megkért, habár vendégként hívott, azért legyen nálam a gépem és készítsek pár képet az eseményekről.
