Ez a két szó állt azoknak a gyűrűknek a belső falán, amiket Ildikó és Barna házassági fogadalmuk megújításakor húztak egymás ujjára.
Monoszlón a Liszkay pincészetnél fotóztam, azon az eseményen, ahol 10 év után újra kimondták az igent, szerelmet és hűséget vallva egymásnak.
Régen írtam már olyan fotózásról összefoglalót, ami csak úgy, kedvtelésből történt. Egyik délután hazaértem csak az tűnt fel, hogy az előző napokhoz képest a természet kiszínezte a ház körüli udvart.
Persze ehhez a szüleim munkája is kellett. Most anyukám virágaiból szeretnék párat bemutatni.
Mint az minden új weboldalnál lenni szokott, egy kis helyzetjelentéssel indulnak a hírek. Tavasszal határoztam el, hogy a képeimnek egy külön weblapot készítek, hogy a nagyközönség is lássa a fotóimat. A lap lassan elindul és reméljük az Internet legkisebb bugyraiba is eljut majd a híre.
Ezt a fotózást nehéz volt összehozni. Esztiék amolyan menős típusok, buliból fesztiválra, fesztiválról koncertre mennek, ha éppen Isti nem focizik, vagy nincs a veszprémi arénában kézi meccs. :)
Volt, hogy az idő, volt, hogy az események szóltak közbe, de összejött. Lássuk is a jegyes fotókat!
Június elején ismét egy szép nemzetközi esküvőn vehettem részt. Belga-magyar házasság kötődött Balatonfüreden. Szeretem az ilyet, mert kiválóan lehet látni a különböző nemzetek hasonlóságát és különbségeit is. Egy biztos, így közösen hatalmas bulit csináltak az esküvőn. Az est folyamán mindig volt valaki a táncparketten.
Barbi és Edu esküvőjén fényképezhettem.
A hajdanán több ezer embernek munkát adó és egyik nemzeti büszkeségünknek számító Ózdi Kohászati Üzemek romjainál jártunk pár hete. Szomorú volt látni, hogy az a hely, ahonnan gyerekkoromban édesapámat vártam hazajönni és ami családunk megélhetését biztosította évekig, ma az enyészet és a rozsda martaléka.
