Van úgy, hogy nem csak embereket, hanem finomságokat is fotózom. Még a nyáron jártam Nanettnél, hogy pár képet készítsünk azokról, amit a kis műhelyében készít. Volt ott csoki, lekvár és szörp is. Ezekből szeretnék most mutatni párat.
Vigyázat! A képek nyomokban mogyorót tartalmazhatnak! :)
Annával a múlt héten találkoztunk. Örültem amikor beleegyezett a helyszínválasztásomba, mert a tihanyi Barátlakásokhoz az út nem olyan rövid és egyszerű. Végül azt hiszem megérte.
A hajdanán több ezer embernek munkát adó és egyik nemzeti büszkeségünknek számító Ózdi Kohászati Üzemek romjainál jártunk pár hete. Szomorú volt látni, hogy az a hely, ahonnan gyerekkoromban édesapámat vártam hazajönni és ami családunk megélhetését biztosította évekig, ma az enyészet és a rozsda martaléka.
Az előző cikkben már írtam Aszófő ma is működő templomáról, ami nagyon szépen felújítottak.
Most egy szintén ezen a településen található templomnál jártam ami valószínűleg sosem lesz olyan jó állapotú, de kétségtelen, hogy ez így is hordoz igazi értéket és látványt.
Ez a látvány viszont még fokozható, ha a beleviszünk egy kis trükköt néhány egyszerű eszközzel.
Ha az ember azt a szót hallja, hogy ügyvéd, akkor egyből a bíróság és a büntetésvégrehajtás jut eszébe. Pedig a jogászok mást is csinálnak. Például házasodnak, feleségül veszik életük párját.
A következőkben Laura és Toncsi képeiből szeretnék mutatni egy csokrot. Egy meglepő és vicces kép is lesz benne. :)
Valaki a kilincseket, az ajtókat, bogarakat, virágokat, én a kandellábereket, a lámpákat "gyűjtöm". Ha egy új helyen járok, feljebb is tekintek a szokásosnál és megnézem az ottani utcán milyenek is amik adják a fényt az éjszakában.
