A hajdanán több ezer embernek munkát adó és egyik nemzeti büszkeségünknek számító Ózdi Kohászati Üzemek romjainál jártunk pár hete. Szomorú volt látni, hogy az a hely, ahonnan gyerekkoromban édesapámat vártam hazajönni és ami családunk megélhetését biztosította évekig, ma az enyészet és a rozsda martaléka.
Nóra és Kálmán már tavaly megkértek, hogy legyek ott az esküvőjükön. Ezért is készültek elég korán, még az ősszel a jegyesfotóik.
Elérkezett az esküvő napja is május 30-án, erről szeretnék most mutatni pár képet. Tényleg kis esküvő volt, de annál nagyobb volt a szeretet benne.
Hogy miért ez a cím? Eszter már a jegyes fotózáson sugallta, hogy ő olyan királylányosra szeretné az esküvőt. Úgy érzem sikerült is.
Ádám herceg hozzá illő, szerető férje lett. De kezdjük is a mesét az elején...
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, Veszprém körül két szív egymásra talált. Ebből a meséből szeretnék most képeket mutatni.
Itt az új év, de a balatoni időjárás a régi formáját hozta szerencsére. Januárra megjött a hideg, a mínuszok, így a Balaton vize is beállt. Egyelőre sajnos rálépni nem biztonságos, azonban ahhoz, hogy ezt a különleges arcát is megmutassam nem feltétlenül szükséges a jégre tennem a lábam.
Első találkozásunkkor már tudtam, hogy valami jó dolog fog történni. Vidámak, szépek voltak (és még most is :) ), egyszerűen az első mondattól kezdve egy hullámhosszon voltunk. Ezért fontos a fotóssal találkozni, hiszen lehet az bármilyen ügyes, ha nincs meg a közös hang, nem lesz az a plusz a képekben sem.
Ez a két szó állt azoknak a gyűrűknek a belső falán, amiket Ildikó és Barna házassági fogadalmuk megújításakor húztak egymás ujjára.
Monoszlón a Liszkay pincészetnél fotóztam, azon az eseményen, ahol 10 év után újra kimondták az igent, szerelmet és hűséget vallva egymásnak.
