Analóg fotózás
Nemrég kaptam egy kedves fotós kollégámtól Patriktól egy analóg, filmes gépet. Vettem bele egy tekercs filmet és exponáltam. Ennek eredményét szeretném most megmutatni.
Nemrég kaptam egy kedves fotós kollégámtól Patriktól egy analóg, filmes gépet. Vettem bele egy tekercs filmet és exponáltam. Ennek eredményét szeretném most megmutatni.
Ez a két szó állt azoknak a gyűrűknek a belső falán, amiket Ildikó és Barna házassági fogadalmuk megújításakor húztak egymás ujjára.
Monoszlón a Liszkay pincészetnél fotóztam, azon az eseményen, ahol 10 év után újra kimondták az igent, szerelmet és hűséget vallva egymásnak.
Nagy élmény számomra a jegyes fotózás. Kíváncsian várom mindig, hiszen általában ez az első hosszabb találkozás a párral. Itt alakul ki az a közelebbi kapcsolat, barátság a pár és a fotós között, ami később az esküvőn nagyon fontos lesz, hogy igazán jó, bensőséges képek készülhessenek. Renivel és Tamással Balatonfüreden, majd a Tihanyi-félszigeten készítettünk fotókat, közben beszélgettünk, barátkoztunk.
Valaki a kilincseket, az ajtókat, bogarakat, virágokat, én a kandellábereket, a lámpákat "gyűjtöm". Ha egy új helyen járok, feljebb is tekintek a szokásosnál és megnézem az ottani utcán milyenek is amik adják a fényt az éjszakában.
Van egy hely a Balatonon, amit nemrég fedeztem fel. Ezen a csodás helyen kora reggel földöntúli nyugalom van, a finom hullámok zaját csak néha zavarja meg a madarak hangja a tó közepe felől.
Mindig is tudtam, hogy ott van ez a hely, de eddig pont a természet akadályozta meg, hogy ezeket a képeket elkészíthessem.
Méghozzá a szó szoros értelmében. Anikó és István fotóiból fogok most egy csokrot mutatni. Lesz benne egy kis érzelem, móka és egy szép nagy motor is. És persze kiderül, hogy miért is jegyes ez a fotózás. Lássuk...