Az előző cikkben már írtam Aszófő ma is működő templomáról, ami nagyon szépen felújítottak.
Most egy szintén ezen a településen található templomnál jártam ami valószínűleg sosem lesz olyan jó állapotú, de kétségtelen, hogy ez így is hordoz igazi értéket és látványt.
Ez a látvány viszont még fokozható, ha a beleviszünk egy kis trükköt néhány egyszerű eszközzel.
Eszti egyik nap arra ébredt, hogy szeretne egy újabb fotó sorozatot. Egyet már készítettünk tavaly nyáron, többek közt az ő szeme látható a főoldalon a képek közt. Mivel külföldön énekel és csak pár hétre jött haza, nem várhattunk míg virágoznak a fák, így beltéri fotókban gondolkodtunk.
Régóta szerettem volna megnézni Szentkirályszabadján az elhagyott várost, hát itt volt az alkalom.
Mostanában egy új magatartásformát kellett megszoknunk és mi fotósok - ha mondhatom -, duplán éreztük ezt meg. Nem csak saját, de az ügyfelek bezártságát is meg kellett tapasztalnunk. A kijárási korlátozás miatt nem lehetett úgy portrékat, páros fotózásokat lebonyolítani, mint korábban. De egy fotós dolga az is, hogy dokumentálja, ami körülötte történik, hogy azt később az utókornak is el tudja mesélni képekben.
A korlátozások ideje alatt, a szabályok maximális betartásával én is dokumentáltam a környezetemet. Később, még egy kismama fotózás is belefért. Ezeket szeretném most megmutatni Nektek.
Enikő és János rendszeresen járnak Balatonfüredre. Most az Anna-bál miatt látogattak el ide, Enikő most volt első bálozó. Különleges alkalom volt ez, ezért is szerették voltna, ha megörökítem őket egy képsorozaton.
Ez a cím jutott eszembe a képekről, mert ez a két dolog volt jellemző azon a csütörtöki délutánon. Anikó izgalmát nagy nevetésekkel leplezte, az pedig igen jót tesz a képek hangulatának. :)
November végén Ausztriában jártam. Hajnalka és Krisztián jegyes fotóit készítettem el. Nagyon szép helyeken jártunk. Ebből a sorozatból szeretnék most pár képet mutatni.
Ezzel elindultak a 2018-as évre a jegyes fotózások.
