Itt áll a sarokban az öreg Zenit, és ha mesélni tudna, akkor jó pár estét eltölthetnénk a pattogó tűznél a hallgatásával. Arra gondoltam kreatív leszek egy picit, így elővettem a régi fényképeket és összehoztam a készítőjükkel. :)
A hajdanán több ezer embernek munkát adó és egyik nemzeti büszkeségünknek számító Ózdi Kohászati Üzemek romjainál jártunk pár hete. Szomorú volt látni, hogy az a hely, ahonnan gyerekkoromban édesapámat vártam hazajönni és ami családunk megélhetését biztosította évekig, ma az enyészet és a rozsda martaléka.
Nagy élmény számomra a jegyes fotózás. Kíváncsian várom mindig, hiszen általában ez az első hosszabb találkozás a párral. Itt alakul ki az a közelebbi kapcsolat, barátság a pár és a fotós között, ami később az esküvőn nagyon fontos lesz, hogy igazán jó, bensőséges képek készülhessenek. Renivel és Tamással Balatonfüreden, majd a Tihanyi-félszigeten készítettünk fotókat, közben beszélgettünk, barátkoztunk.
Itt az új év, de a balatoni időjárás a régi formáját hozta szerencsére. Januárra megjött a hideg, a mínuszok, így a Balaton vize is beállt. Egyelőre sajnos rálépni nem biztonságos, azonban ahhoz, hogy ezt a különleges arcát is megmutassam nem feltétlenül szükséges a jégre tennem a lábam.
Isti és Eszter jövő nyáron fognak összeházasodni és a lánykérés / eljegyzés után a gyűrűk is elkészültek. Isti kért meg, hogy egy Interneten talált kép alapján örökítsem meg, az ő gyűrűjüket is. Íme:
Legalábbis Zsuzsi és Gergő között így kezdődött.
Ez egy kivételes fotózás volt, mert az ő esküvőjükön nem tudtam ott lenni. Megtisztelő volt, hogy mégis ragaszkodtak hozzám, így a kreatív fotózásukat egy másik napon elvállalhattam. A helyszínek sora Balatonfüredtől egészen Balatoncsicsóig, a Szabó és Fia borpincéig tartott. Szép helyeken jártam egy szép párral, ebből a sorozatból mutatok most párat.
