Itt áll a sarokban az öreg Zenit, és ha mesélni tudna, akkor jó pár estét eltölthetnénk a pattogó tűznél a hallgatásával. Arra gondoltam kreatív leszek egy picit, így elővettem a régi fényképeket és összehoztam a készítőjükkel. :)
Az előző cikkben már írtam Aszófő ma is működő templomáról, ami nagyon szépen felújítottak.
Most egy szintén ezen a településen található templomnál jártam ami valószínűleg sosem lesz olyan jó állapotú, de kétségtelen, hogy ez így is hordoz igazi értéket és látványt.
Ez a látvány viszont még fokozható, ha a beleviszünk egy kis trükköt néhány egyszerű eszközzel.
Ezt a fotózást nehéz volt összehozni. Esztiék amolyan menős típusok, buliból fesztiválra, fesztiválról koncertre mennek, ha éppen Isti nem focizik, vagy nincs a veszprémi arénában kézi meccs. :)
Volt, hogy az idő, volt, hogy az események szóltak közbe, de összejött. Lássuk is a jegyes fotókat!
Első találkozásunkkor már tudtam, hogy valami jó dolog fog történni. Vidámak, szépek voltak (és még most is :) ), egyszerűen az első mondattól kezdve egy hullámhosszon voltunk. Ezért fontos a fotóssal találkozni, hiszen lehet az bármilyen ügyes, ha nincs meg a közös hang, nem lesz az a plusz a képekben sem.
Hajnalka és Ádám júliusban házasodtak össze. Mindketten zenészek és ezt magas fokon is űzik nap mint nap. Az ő történetük következik most képekben a jegyes fotóktól a buli végéig.
Zsanett és Tamást Olaszországban találkoztak. Egy helyen dolgoznak, innen az ismeretség. Szombaton lesz az esküvőjük és hogy megbarátkozzanak a fényképezőgéppel, pár fotót készítettünk civilben a nagy esemény előtti héten az úgynevezett jegyesfotózás keretében.
