Ezeket a képeket több lánynak, nőnek is megmutattam (Ugye nem bánod Péter? :)), mielőtt ide került volna. Mindenkinek volt egy-egy pozitív reakciója. Az ejjjha és a hűha szavak voltak a legenyhébbek ezek közül.
Most egy cikk erejéig a nőnemű olvasóknak kedveznék jobban. Péterrel Almádiban és Szentkirályszabadján, a szellemvárosban fotóztunk.
Annával a múlt héten találkoztunk. Örültem amikor beleegyezett a helyszínválasztásomba, mert a tihanyi Barátlakásokhoz az út nem olyan rövid és egyszerű. Végül azt hiszem megérte.
Eszti egyik nap arra ébredt, hogy szeretne egy újabb fotó sorozatot. Egyet már készítettünk tavaly nyáron, többek közt az ő szeme látható a főoldalon a képek közt. Mivel külföldön énekel és csak pár hétre jött haza, nem várhattunk míg virágoznak a fák, így beltéri fotókban gondolkodtunk.
Régóta szerettem volna megnézni Szentkirályszabadján az elhagyott várost, hát itt volt az alkalom.
Ezúttal az alkalom szülte az ötletet. Ezt a technikát is láttam valahol, hát gondoltam itt van a megfelelő időpont, hogy közzé tegyem hogy sikerült megvalósítani.
Hivatalosan véget ért a Kedves cukrászdában a kiállítás. Akik nem tudtak elmenni megnézni, azoknak szeretném most megmutatni a képeket digiálisan. A cikkben videó is található Steiner Péter jóvoltából. http://www.cinemamoments.hu/
A kiállítás nyitó képe a "Cölöpök" című kép volt.
Mindegyik naplemente más, nem lehet kétszer ugyanazt látni, lefényképezni. A Balaton vize, a tükröződés, a felhők, esetleg a hullámok zaja különleges hangulatot kölcsönöz az alkonyatnak. A hullámok zaját itt nem tudom bemutatni, de a nap utolsó óráinak hangulatát megpróbálom átadni pár képben.
