Itt az új év, de a balatoni időjárás a régi formáját hozta szerencsére. Januárra megjött a hideg, a mínuszok, így a Balaton vize is beállt. Egyelőre sajnos rálépni nem biztonságos, azonban ahhoz, hogy ezt a különleges arcát is megmutassam nem feltétlenül szükséges a jégre tennem a lábam.
Hogy miért ez a cím? Eszter már a jegyes fotózáson sugallta, hogy ő olyan királylányosra szeretné az esküvőt. Úgy érzem sikerült is.
Ádám herceg hozzá illő, szerető férje lett. De kezdjük is a mesét az elején...
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, Veszprém körül két szív egymásra talált. Ebből a meséből szeretnék most képeket mutatni.
Egy különleges technikát próbáltam ki most. Azért érdekes ez, mert próbára teszi az agyunkat, egy kicsit el kell gondolkodnunk hogyan is van ez.
Kecskeméten jártam esküvőzni, Janka és Imi nagy napján fotóztam. Bakancslistás elem volt ez, hiszen régóta szerettem volna már egy alföldi esküvőn is fényképezni. Az házasságkötés ősszel volt, azonban ismeretségünk már nyáron elkezdődött a jegyes fotózással. Szép sorjában mentek a dolgok, Tihanyban készítettünk képeket először, így kis túlzással mondhatjuk, hogy Jankával és Imivel együtt jártuk be az egész országot. :)
Ez a cím jutott eszembe a képekről, mert ez a két dolog volt jellemző azon a csütörtöki délutánon. Anikó izgalmát nagy nevetésekkel leplezte, az pedig igen jót tesz a képek hangulatának. :)
2015 tavaszán a Kedves Cukrászdában nyílt egy kiállítás a képeimmel. A képeket már egy korábbi cikkben közzé tettem, de azóta megkaptam a kiállítás megynyitójának, Mórocz Anikó beszédének a szövegét. Ezt szeretném most megosztani a nagyközönséggel.
Ezúton köszönöm Anikónak a szép szavakat!
