A hajdanán több ezer embernek munkát adó és egyik nemzeti büszkeségünknek számító Ózdi Kohászati Üzemek romjainál jártunk pár hete. Szomorú volt látni, hogy az a hely, ahonnan gyerekkoromban édesapámat vártam hazajönni és ami családunk megélhetését biztosította évekig, ma az enyészet és a rozsda martaléka.
Annával a múlt héten találkoztunk. Örültem amikor beleegyezett a helyszínválasztásomba, mert a tihanyi Barátlakásokhoz az út nem olyan rövid és egyszerű. Végül azt hiszem megérte.
Legalábbis Zsuzsi és Gergő között így kezdődött.
Ez egy kivételes fotózás volt, mert az ő esküvőjükön nem tudtam ott lenni. Megtisztelő volt, hogy mégis ragaszkodtak hozzám, így a kreatív fotózásukat egy másik napon elvállalhattam. A helyszínek sora Balatonfüredtől egészen Balatoncsicsóig, a Szabó és Fia borpincéig tartott. Szép helyeken jártam egy szép párral, ebből a sorozatból mutatok most párat.
A hétvégén szülőfalum templomában jártam a fényképezőgépemmel, ezt szeretném a következőkben néhány képpel bemutatni. A felújítások pár éve kezdődtek a templom külsején illetve belsejében. A munkálatok fokozatosan, egy-egy lépésben valósultak meg, ami mára már új köntösbe varázsolta a falakat illetve a berendezést.
Ibolya és Béla református lelkészek és rendszeresen járnak a Balaton környékére nyaralni. Ezúttal az északi parton jártak. Kislányukat is hozták, de még csak pocakban. :)
Halász és a Révész, madárcsicsergés, egy horgász, két futó és nyugalom. Ez fogadott ma Balatonfüreden hajnalban a Balaton partján. Megint érdemes volt korábban kelni mint a nap, mert végre a tavasz kezdi megmutatni magát és az égen sem összefüggő már a felhőtakaró.
