Első találkozásunkkor már tudtam, hogy valami jó dolog fog történni. Vidámak, szépek voltak (és még most is :) ), egyszerűen az első mondattól kezdve egy hullámhosszon voltunk. Ezért fontos a fotóssal találkozni, hiszen lehet az bármilyen ügyes, ha nincs meg a közös hang, nem lesz az a plusz a képekben sem.
2015. szeptemberében volt Szandra és Gábor esküvője. Ők voltak abban az évben nálam az első jegyespár tavasszal. Nagyszabású, izgalmas és változatos programokkal teli esküvő volt ez. Egy szép őszi délutánon került sor a jeles alkalomra,amikor még bőven élvezhettük a "vénasszonyok nyara" lágy napsütését és melegét.
Ezt a fotózást nehéz volt összehozni. Esztiék amolyan menős típusok, buliból fesztiválra, fesztiválról koncertre mennek, ha éppen Isti nem focizik, vagy nincs a veszprémi arénában kézi meccs. :)
Volt, hogy az idő, volt, hogy az események szóltak közbe, de összejött. Lássuk is a jegyes fotókat!
Esőcseppek és örömkönnyek, szél és nevetés, felhők és felhőtlen boldogság jellemezte ezt a napot. Az idő nem volt a legjobb, de a násznép ennek ellenére nagyon vidám, derűs hangulatban volt. Miért ne lett volna, hiszen Manuéla és Robi mondta ki egymásnak az igent.
Ritka az olyan esküvő, ahol tényleg csak a szűk családi kör van jelen. Most egy ilyenen fényképezhettem. Zsanett és Tamás nemrég mondtak igent egymásnak. Az esküvői vacsora jó magasan, egy panoráma helyiségben volt, ahonnan el lehetett látni egészen a Balaton keleti végéig.
Ez a cím jutott eszembe a képekről, mert ez a két dolog volt jellemző azon a csütörtöki délutánon. Anikó izgalmát nagy nevetésekkel leplezte, az pedig igen jót tesz a képek hangulatának. :)
